| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
meggyógyulhatok... / De nem lehet, aludni nem tudok. / S a lelkem gőgjén nem változtatok. / Oh némely ember alszik zsákokon, / Befal, ledől s horkolván sose lát / Bozontos mellű éjszakát. / Mint |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
nagy sullyal a hegység: / Még jobban melengetném édes álmaimat! / Így élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem: felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
nehéz hajnalon alvó vizek, / Ma már olyan. Sötét és hallgatag. Kifordúlt sarkából az életem... / Oh némely látomás felér egy ezredévvel! Mindegy. Semmi baj. / Én futni nem fogok |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
az éjben / S nevettek rajtatok, / A lábatok nyomát kerestem múltkor botladozva, / Sírván mutattam némely utcakőre: lám Árpád talán itt térdepelt, / E bágyadt, bús kölök, szerelmet vallván versekben / Egy |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
sűrűje állott helyt a többiért és sejtteté / mikéntjeit... no lám! / Mily valószinűen tud hatni némely vallomás! / És mégis állítani merem, hogy mind e tanú hazudik. Félálom / játszadoz / Érzékeikkel. De |