némelyik

[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez]
poroszkált már e gömbölyű földön, Borzippa szülötte, / Menénusz! / Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, ( árva / zarándok! ) másik / Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
furcsa ihlet szentelt szenvedélye űz: / Köztünk sok ember sírt, sok már halála napját emlegette / S némelyik szivéhez tartá már a pisztolyát: / Oh ifjuság, tennen hangodtól mámoros és társtalan / S oh kedves


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.