népe

[Füst Milán - Copperfield Dávidhoz]
e kettő volt örökrészem e földön! / Idegen vagyok én itt, idegen nékem ez a Föld s idegen minden / népe! / A felhőket kergetem én s az úgy van jól! de emberfia hozzám / többé be ne tegye lábát! / S mint
[Füst Milán - Utra kelni messzi menni]
út mentén köszöntik őt a fák / Füttyent a szél, biccent az ág / S örökre búcsút int az égnek kósza népe, / Körűlrepdesvén sáppadt homlokát... / Úgy nézi mind e balga fütyörészőt, / Úgy megbámulja, mint a
[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
kedvemet újra. / S hogy sötét udvaron lenn, vörösen ragyogó istállók s kocsiszínek / Suttogó népe lesi hangomat s hallom a szót is: / Rólam tanácskoznak odalenn. " Az óra megállott. " De hiába
[Füst Milán - Köd előttem, köd utánam]
horkolása ébreszt / Nem tudja, mint kerűlt oda, / Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is... / Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok... / Ahonnan jöttem, jobb dolgom volt


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.