nézel

[Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz]
sírsz. S a háztetőiden / Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába zörget, nem / figyelsz, / Nem nézel már utána, mért zavar? Mivelhogy mind letűnt, / Akinek tartozol. S ki ott fenn jár, a lelkiismeret
[Füst Milán - Egy magános lovas]
Ám, ha rád köszönt az alkonyat / s az árny elédbe lép, / Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé. / Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap / Aranyabroncsokat
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
S bús pillantásodtól az ifjuság / Borzongni kezd és szinte megbomol... / Ki tudja, mért is nézel ránk oly szemrehányón? / S hogy más vidékre némán mért is távozol


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.