| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
éjjelente / Szenvedéseim forró lehelletétől! S pokoli két vörös szem repűl / A magasságba' fenn és nézi fájó életem... Nagy Király! / Ne gondolj rosszat énfelőlem s üldözőimet / S a rémeket, kik hátam |
| [Füst Milán - Utra kelni messzi menni] |
biccent az ág / S örökre búcsút int az égnek kósza népe, / Körűlrepdesvén sáppadt homlokát... / Úgy nézi mind e balga fütyörészőt, / Úgy megbámulja, mint a távozó csodát, / Ki itthagy mindent, mi ölelni |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
égjen el s hirdesse kínjaid / Mi Urunk előtt, ki bús felhők mögül halál képében ránk leselkedik / És nézi szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal. / / II. / NAENIA EGY HŐS HALÁLÁRA / / Hős, ki a |