[Füst Milán - A mélyen alvó] |
éjszaka / Ködköntösét vagdossa szablyával... / S felhőbe lövi nyílát a Garázda Vadász is, / Miután a nedves, éjjeli réteken tobzódva csatangolt. / Minden táncol s villódzva pörög körülötted, egy mámoros |
[Füst Milán - A pásztor] |
fordúl. / S a barna hegyről rég lejött a nyáj / ( Mint barna fejről göndör fürt lehull, ) / S a nedves réten sír a vízmadár / S a pásztor botra tárnaszkodva vár, / Míg az éji falura a barna ősz / Kietlen |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
peregnek. / ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol temetőknek / Nedves sirjai közt és távoli erdők / Bővizü, hüs csurgója bugyogva patakzik. / S ballag a kormos dombon a |