[Füst Milán - Elégia] |
Boldogan tanyázott s ím' az idő nyomtalan múlt el felette, / mint a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a látomás, fullasztó mély a hang és zord az intelem, / amelyre felijedve riadt: / Sötét időknek árja |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
barátaim, szerelmem is s kezembe véve igaz könyvedet / A nagy magánynak áldozom az életem. / Nehéz a valóság nekem: elmenekülni tőle / Ó míly boldogság, míly révület lesz s elmerülve fájva / Reád |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
Reád emlékeznem vágyak harsány vásártere, nagy piarc / És abban is: magános, bús kiáltozásaim... / Nehéz a valóság nekem, futni segíts hát s feledni, oh isteni jóság, / Ki a paripáknak gyors lábakat adál |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
és vár... / sötétben ílykép rejtezünk / S hogy mit várunk e tartós éjszakában még? azt nem tudom. / Nehéz a vándor sorsa, nagy Király! / Voltunk megváltó vídámság kietlen pusztaságokon, / Vagy másutt: lenge |
[Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz] |
Ne nézz hát rá öreg. Szived is oly sötét... / Szépség már nem való neked. A hant alá / Ne menj nehéz bucsúval. Abba' nem hiszek, / Hogy fáj a távozás, ha szomja nincs, / Mondd azt: örömmel jöttem, / Az |
[Füst Milán - Álmatlanok kara] |
a fekete hegy mögül éppen kibújt a hold: / Ó ha most, ha most aludni tudna égő két szemünk / S a nehéz gondolat oszolna könnyü köddé / S a borús homály alakzatja mind álom gomollyá! / Járunk s a távoli |
[Füst Milán - Levél a rémületről] |
hadd sírok még / ezen... / Mert tegnap ifju voltam még, szivem oly ifju volt... / S mint álmos, nehéz hajnalon alvó vizek, / Ma már olyan. Sötét és hallgatag. Kifordúlt sarkából az életem... / Oh némely |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
Ha gyönyörködni bennök nem tudok? / Fáradt vagyok / És nincs időm, ti emberek... s a bánat is, / Nehéz madár a gyenge ágon, úgy lehúz, úgy megvisel... / Oh nem a szépségnek való már ingerült szemem! / De |
[Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
csirkefogó többé nem nevet, madárka sem csipog... / Szegény igaztevő! / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia |
[Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg puskádat átadod? meghalni mégy? / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia. / Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek... a halál / részegségét nem birod |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
bánatok mély, földalatti völgyeibe! / Sáppadtan önts tehát a reszkető láng bíborába még kevés, nehéz/ olajt, / Hadd csapjon fel magasra s lobbanva égjen el s hirdesse kínjaid / Mi Urunk előtt, ki bús |
[Füst Milán - Repülj] |
E föld világon nem szivesen élek. / Itt múlnak el, itt repülnek az évek / És fellázadnod, sírnod oly nehéz, / Oly gyorsan zátonyra fut az ész / S a szív az égre ellankadva néz... / Nézz feljebb: ott az égi |
[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
Levél az ifjúságról / / " Nagy csöndesség volt és nehéz sötét eső után, / S egyszerre, mint az átkozottak látomása, / Úgy került elé az Alpesek mögűl / S a |
[Füst Milán - Részeg éjszaka] |
Részeg éjszaka / / A szél lengeti széleid, / Nehéz sötét. S hol felhőid osonnak el, / Egy kis csillag dereng ott s oly szelíd... / Súlyos teher e földi |
[Füst Milán - A szőlőműves] |
ím' hogy itt a tél, / A szótlan szőlőműves is pihenni tér. / Jön, leballag a hegyről s hol borpincék nehéz szaga terjed, / Puttonyát s számos szerszámait hűs kamarába teszi vissza... / S míg felenged a tél s |
[Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
Oh nincs vigasz!... / / Nehéz szekerek dübörögnek éjszakai órán... / Álmában éjjel így zúdúl fel a tó és elnyugszik. / S az idő |
[Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Jajongó fák között az ágakon tán megakadt örökre! / Ó jőjj, könyörülj meg: álmos vándoraid / Nehéz szemehéjját érintsd meg s árnyak közt bolygó utait / Áldd meg!... Símogasd a fejünk, ó ringass el |