nekik

[Füst Milán - A Mississippi]
ám az angyal előtt, megmosta lábaikat / s ledöfött nékik egy gödölyét / " S ízes ételt készít vala nekik", ej ugyan, mit is magyarázgatom / annyit? / Hisz megszoktál te angyalt és ördögöt egyaránt
[Füst Milán - Hajnal előtt]
kérgében a csend... / S a hű csillag figyel... / Nem halljátok e hát / A kis csillagok sóhaját? / Nekik már menni kell, / De én még itt maradhatok / S mért is ne tenném? / Sóhajra mindenkor van ok / S
[Füst Milán - Habok a köd alatt]
azok, kik szemébe röhögnek a vénasszonynak is, / Ki köztük kosarával reggelente jár s lepényt kinál nekik/ S az édesanyjuk eszükbe se jut. De mint a vérszomjas király, / ki egyben zsugori, / A kőbakokon


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.