nekilát
[Füst Milán - Sirató]
biró? / Időm a sír felé, öreg barát / Oly csendbe' lépked, mint az áruló, / Mint ahogy földanyánk is
nekilát
/ S felölti lassacskán a ködruhát. /* / De könnyelmű is voltál, / Hogy íly hamar elmentél, / Nyers
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.