| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
de célt / nem ért soha. / Ne nevessetek rajtam. Csillag voltam, szerencsétlen siető! / S ha nektek más nem voltam is, egy gyengéd pillantás talán, / mely egyre csak bucsúzik tőletek, / És azért |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
E föld súlyos beteg, mint én vagyok. / Az inség itt a törvény, sírjatok, / Mert sírni kell ám nektek mindezen, / Hogy nincs termésetek e földeken / S ha néha van, elönti öt folyó |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
csak még nagyobb ragyogásom, / Hol enmagam részege lengek... vagy ringatom magam és áradok / De nem nektek szól többé, soha többé kevély mosolyom |