| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
homály alakzatja mind álom gomollyá! / Járunk s a távoli lámpa s a könnyes szemü csillag vet fényt nekünk, / De a zord fenyő torz árnyait elénkbe önté... / Ó boldog az, ki nyomorára gondol s válik az ajka |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
átkozottak jártunk keltünk, elmerűlve, sóhajtozva, / őgyelegtünk, hízelegtünk, / Téboly volt e lét nekünk! És mit sem érő lomha gaz, / Amely burjánzik: annyi volt az ember s minden cselekménye, / fényes |