| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
a gyermekarcu, ősz, / Hódprémes agg, szelíd volt, mint az ősz... / Ismertük őt: amellett bölcs, nemes és büszke fő, / S akár egy réveteg szobor, örök elmélkedő... / De épp zenitjén állt az éj is s |
| [Füst Milán - Reménytelenül] |
Reménytelenül / / Oh gondolataim, gazverte kert, / Hol minden nemes hajtást megtört, földre vert / A vad vihar és oly korán... / De jól tenyész a bűvös, zöld bürök |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
tobzódj a királyi díszen / S ne félj, nem töröd el reszkető, ájuldozó, érzékenyke szívem / Nemes porcellánját |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
rágondolok is. / Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, / melyből származott / E nemes szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted / Megbontott a téli gond és romlásodat hozta |