| [Füst Milán - Henrik király] |
csak az arca / előtt, pislákoló lángomat a fuvalomtól / Egy finom kéz óvta... s már végem is van, nemsokára elmulok, / Ó hogy panaszlom én még mindig e világi futásom, minek is / jöttem ide? / Hogy porba |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
Melyek vad tél időn a havas falvakat környékezik és mindhiába! / Elhalóban van a lelkendezés, nemsokára lehúnyt jóbarátaim! / Oly ívet futott meg... egy vonzás irányában elhajolt, de célt / nem ért soha |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
A semminek... mert nincs ott senki sem. A szellemek utcája ez! / S még néhány lépés benne s nemsokára vékonypénzű leszel / magad is / És régi, kipróbált szived kutyáknak vettetik. / Igen, szerettem |