[Füst Milán - A jelenés] |
a csillagok is / S menten szét is pattantja őket a rettenetes alázat. / S ők mégis míly komorak! No de mert csontokon átal volt / repülésük / A csontok mezején. S e csontok is oly komorak voltak |
[Füst Milán - Habok a köd alatt] |
elkeríté / S csak e csekély részletek sűrűje állott helyt a többiért és sejtteté / mikéntjeit... no lám! / Mily valószinűen tud hatni némely vallomás! / És mégis állítani merem, hogy mind e tanú |
[Füst Milán - Oh holdözön] |
vagy é, vagy kerecsen? / Szépséggel étetsz, megzavarsz, / Fejemben mérgeket kavarsz. / Így jár, no lásd, megannyi nép, / Ki véled hold viszonyba lép |
[Füst Milán - Habok a köd alatt] |
élet legkisebb parányát, / porszemét, / S magát a létet viszont, mint a fityfiringet megvetik. / No nem, mi hozzájuk hasonlók nem leszünk. Legyünk csak / béketűrők, akár őseink, / Mivel a tébolytól |