| [Füst Milán - Öregség] |
fülébe, tompa / dobot / S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger... / Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora. / Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
rézföldeket jelent, tán gyöngyszin, szikes mezőt, / Amelynek mélyeiről a szerencsefiak hirtelen nőtt, nagy indulatával, / Emelted volna ki s mutattad volna fel a nagy Isten előtt / Gyarapodásod biztos |