| [Füst Milán - Önarckép] |
választottam én sem, ám a kopár sivatagét, / Hol vörös a földek szintje s nem legelész semmiféle nyáj, / De hol majd megpróbáltatik, ki mit bir el? / S ha nem ád ott az égi Atya enni, azt kitartom e |
| [Füst Milán - A pásztor] |
szállnak el felette zordúl / S már az alkony éjszakába fordúl. / S a barna hegyről rég lejött a nyáj/ ( Mint barna fejről göndör fürt lehull, ) / S a nedves réten sír a vízmadár / S a pásztor botra |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
Már nem emlékszem hol, sok gyermeké / S az én számból is kihúll majd pipám... / Rég elszéledt a nyáj. S hogy halnak, élnek é? / Ki tudja? Nem tudom. Én már csak arra vágyom, / Hogy minden évszázadban |