nyomora
[Füst Milán - Öregség]
s e hegyomlásnak felelne a tenger... / Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi
nyomora
. / Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig pörölve a / széllel / S még egyszer
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.