[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
gyertyákkal, mint a szentek, / Mindhiába integettek... / S utóbb dobszó is hallaték, / Komor, nyugodt és fennen hangzó, éber trombita, / Köröttünk zengett zúgott már a lég / S a fák... S hiába |
[Füst Milán - Messzi fény] |
álló gálya megy mögötte más égtáj felé... / Elmúlt a nap. És minden dicsősége, mint a jeladás / A nyugodt láthatáron áll. És hirdeti, hogy nincs megújhodás... / Mert vissza nem tér többé, ami távozott. Ó |