nyugtalanul
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
lelkünket, mely rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca,
nyugtalanul
s gőzt lehelve / Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle rögtön át meg át
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.