órája

[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
csak őket szerettem! / S hirdesd még egyszer, hogy sokat szenvedtem én. / S hirdesd: / Nagy urak órája egy kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket
[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
akár a fürge halál, oly gyorsan s kecsesen / Surrantak elő s pörögtek el az éjben? / S hogy a lelkek órája is én voltam a sok között s ha sodorta / őket a szél, / Gyakran megűltek a párkányon s halkan hozzám


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.