| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket / s megálltam / S hogy nincs oly órás e világon, aki szóra bírhatja kedvemet újra. / S hogy sötét udvaron lenn, vörösen ragyogó istállók s |