| [Füst Milán - Objektív kórus] |
Objektív kórus / / I. / GYÁSZ KAR / / Órjás boltívek homályán siránkozó mécs alatt ki térdelsz / S zokogsz elhagyottan, míg az orgona búg, mint |
| [Füst Milán - Este van] |
kis derű is lám, mégiscsak jut nekem... / A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán / S mint órjás cet csillog a tenger háta, / Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, / Hol többé semmi sincs |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
elé az Alpesek mögűl / S a békességet menten felkavarta s boros lelkünket, mely rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca, nyugtalanul s gőzt lehelve / Vágtatott a |
| [Füst Milán - Messzi fény] |
teli árkok? / És lelkem is szegény? / S mi őt dorgálja, feddi? S vak erők / Vonúlnak itt, mint órjás látomások? / S lobbannak el? Hisz úgyis téli álom már nekem e földi lét, / Amelyből felriadok olykor |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
feladnod álmodó? / S az éj zenithjén, mikor minden tombol, hagynod, hogy lehúzzon / a nemlét / Órjás mágnese... s tünékeny alakzatokkal csalogasson, ami nincs? / Mosolyogsz... s tán vissza se jönnél |