| [Füst Milán - Öregség] |
Öregség/ / Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot? / És hol vagy ó csodálatos fülem is |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
elrepűltetek, a lábatok nyomából pára lett / S a könnyetekből őszi felhő, / Oh kóbor vénség, mord öregség, nem lett benne részetek, / De mint a forgószél, úgy zúgtatok el innen sebtiben. / Áldott fiúk, hol |
| [Füst Milán - Öregség] |
a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger... / Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora. / Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig pörölve a / széllel / S még |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
Szózat az aggastyánhoz / / Bandzsítani kezd a szemed, mert itt az időd, küszöbödön már az / öregség/ S te két szempontból nézed majd a végtelent: szögben töröd. / S ha tombol is az éjfél majd körűled |