[Füst Milán - A fegyenc fia] |
Nékem fegyenc volt az apám s az anyám koldusasszony / S inkább kínáld a poklokat, mondom, az örökös kárhozatot / S a poklok minden kénkövét, inkább a fekete gyehennát, / Semhogy véled járjam az |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
egyre növekedvén / Szétpattan fájó szíved előtt! / Nincs hát mit várni honnan s minek e huza vona, örökös/ készületed? / Nem jó e aludni? S aki meghalt, gondold meg, jól aluszik. / S nem édes e az álom? S |