összeszorúlt
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
is őrjöngve hazudoz: / Fájt az élet nekem is, nem voltam érzéketlen sohasem. / Ám torkom
összeszorúlt
, hangom rekedt vala s félve, félszegen / Csak hadonásztam képtelen kinomban s kettős fájdalommal
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.