| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
vad fogat. / És mintha biztos célba vinne, jó födél felé: / Befut az aggság, kórság, a foghíjjasság öveibe/ S majd a nemlét boldog őslakói közt megáll. / Nem baj, nem sirok. Oh fussatok hát vad lovak / S |