| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak jártunk keltünk, elmerűlve, sóhajtozva, / őgyelegtünk, hízelegtünk, / Téboly volt e lét nekünk! És mit sem érő lomha gaz, / Amely burjánzik: annyi volt |