| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
riad, / És eljövendő bajokat sejtet, állván komoran, / És őrködik a táj felett, mert ő a változások őre: / Arménia! Lelkem bölcsője, beteg vagyok én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
a vihart, / Sok volt nékem a sikoltás és sok a kurjogatás is, / Mert én voltam az évszázadok őre, de megúntam... / Hirdesd: / Elfáradt szivét ezentúl pihenteti, ója, / Csendet akar most már az |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
a vihart / Sok volt nékem a sikoltás és sok a kurjogatás is... / S hogy én voltam az évszázadok őre, de megúntam, / Megúntam, mondom, igen e keserűt / A mesterségem megútáltam: rohanó bábákat az |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
is süti, azt hitték, / nappal van megint... / S e madarak is elmaradtak aztán, el a rév és kontyos őre/ És ott volt már a gát előttünk s lenn a szakadó vizek, a vad folyam / S hiába szóltam én / S hiába |