[Füst Milán - A névtelen iszik] |
A névtelen iszik / / Tégy poharat az asztal végire, / Tölts bort neki s ne nézz oda, / Egy szegény koldús érkezik a légen át, / Ki tévelygett a tengerek s hegyek felett és nem is |
[Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
a táj, szegény, eszmélni kezd / Holott pihenne még és nem akarja ezt / És aki bandukol, félénken néz oda, / Hát ilyen voltam én. Az élet így telik, / Hogy csendesűl az ember estelig / Ma már én csendesebb |
[Füst Milán - A holdhoz] |
utánam szívtelenek, / Ím' elhagylak benneteket, mert felléptem a sötétség csúcsára, / édesanyámhoz, oda/ Honnan a fájdalom is csak még nagyobb ragyogásom, / Hol enmagam részege lengek... vagy ringatom |
[Füst Milán - Katonák éneke] |
Amiatt volt a nagy harag. / Hát mindennek a levét én igyam meg? / A fák közt volt egy kupleráj, / Oda járt Berengár király. / Egy vastag kislány kell neki, / De feleségét rettegi. / S most lármát csap a |
[Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
köd utánam... / / Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt / Nem tudja, mint kerűlt oda, / Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is... / Ugy ébredtem rá egykor én |
[Füst Milán - Este van] |
árnyékaid, / Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el / A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda. / Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hirére tán / Akiről álmodék, elémbe |