| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
végre a hegyi vadászok, / Oly jól ismerem őket! egyikök piros sipkával integet / S akkorát kurjant odafenn a hegyí temetőnél, hogy beledermed / a lélek, / Ugy megkongatja véle, ami tátong, hogy az |
| [Füst Milán - A jelenés] |
Mert ők karddal a kezükbe' repűlnek / S elfödvén szegény szemüket: szent, szent, szent, kiáltják / odafenn a sugaraknak. / S a sugarak megtorpannak előttük, igen. / S mint a kiskutyák, úgy hunyászkodnak meg |