| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
éji képek sorra elvonultak s itt a hajnal, / A lovak édes csengetyűi nékem csengenek. / Úgy mondják, odalenn a Nagy Rabszolga Tónál / Boldogabb a világ... a nép sokat nevet / S gyakran látnék gyereket, amint |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Vérvörös alakokat kerget fel mifelénk. / Csóka lépeget ilyenkor a házunk tetején... / Míg odalenn az ártéri szigeten keselyük / Lassan ereszkednek alá... s a tar fák koronáin sorra / megűlnek... / S |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
ragyogó istállók s kocsiszínek / Suttogó népe lesi hangomat s hallom a szót is: / Rólam tanácskoznak odalenn. " Az óra megállott. " De hiába! / Megúntam én, hogy szüntelen álljam az őrt / Figyeljem az éjfelet |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Levél Kanadából / / Széles az út odalenn, messzi a vidék / S olykor, ha lenézek, / Lélek se moccan erre mifelénk / S némán áll a levegő |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Pattogni kezd a jég is a messzi sikon s szanaszét repedez, / Ilyenkor a fagy, jó előre remegünk, odalenn/ Pozdorjává töri a kosaras gátakat. / S máris mint tavaszi gyikocskák, fényesen futnak a kis vizek |