| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
világított a sűrű köd mögűl. / S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt vetett s a környező világot / mintegy elkeríté / S csak e csekély részletek sűrűje |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
dőltek el / a fák alatt, / Mihelyt a lovakról leszálltak s elmondták, hogy Oidipúsznak / vége van. / Odébb a tér sarkán a bölcsek s még odébb egy kis csoport, / átszurt dudákkal, / Ezek is jajongva, gyászban |
| [Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
el ne fogyjon kis borom / S evégből olykor kiszóltam az ablakomon... / Szemben egy korcsma volt... S odébb egy gyűlölt kastély... / Ki tudja, kit őriztek ott s mely titkokat? / Oh sokat integettek onnan |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
a lovakról leszálltak s elmondták, hogy Oidipúsznak / vége van. / Odébb a tér sarkán a bölcsek s még odébb egy kis csoport, / átszurt dudákkal, / Ezek is jajongva, gyászban érte, úgy jajongtak, mint az árva |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
Vérző fogakkal álmodol, forognak súlyos álmaid s ki pitvarodban / netán lányt ölel, / Riadtan áll odébb, mikor mozdúlni hall. Azt mondják, ételek / az eszményképeid / S valóban képzeleted kövér nőknek |