okádja

[Füst Milán - Cantus firmus]
így fut a semmiségbe / lobogni kezd az úton / bomolni kezd a pályán / s mint a megőrült csillag / okádja fájó lelkét / forog és nincsen társa / dühöng és nincs ki lássa / százszor is megfiadzik / magát


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.