okádja
[Füst Milán - Cantus firmus]
így fut a semmiségbe / lobogni kezd az úton / bomolni kezd a pályán / s mint a megőrült csillag /
okádja
fájó lelkét / forog és nincsen társa / dühöng és nincs ki lássa / százszor is megfiadzik / magát
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.