olvadjon
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
S vegye át gyengéd testét, elbágyadt szivét az alvó végtelen! / Lelke zengve változzék meg,
olvadjon
a fénybe: / Ó alvó fények áhitott hazája: végtelen! / Ó végső koppanás a szíven, végső döbbenet
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.