[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
Szózat egy igaz művészhez / / Sokféle az ember, ó költőm, van fenséges is gyengéden élvező, / S van olyan, ki létét egy másikkal úgy olvasztja eggyé, / Mint a szobor, kiről azt hallottam, érce megolvadt |
[Füst Milán - Önarckép] |
Önarckép / / Horgaselméjű s szikár / Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr... / S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, / Megvetéssel fordítom el akkor |
[Füst Milán - Levél a rémületről] |
tegnap ifju voltam még, szivem oly ifju volt... / S mint álmos, nehéz hajnalon alvó vizek, / Ma már olyan. Sötét és hallgatag. Kifordúlt sarkából az életem... / Oh némely látomás felér egy ezredévvel |
[Füst Milán - Részeg éjszaka] |
Bozontos mellű éjszakát. / Mint tófenéken furcsa limlomok / S a furcsa népség, mely ott imbolyog: / Olyan vagyunk. A nyelve hogy pörög / Egynémely utcalánynak s hogy röhög, / Az udvarlója nem tetszik neki |
[Füst Milán - Este van] |
Este van / / Mire rám mutatnál: nem vagyok. / Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem. / Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét... / Bizony én el se |