| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
minékünk óvakodni kell. / Az ajtótokat pedig jó lesz zárva tartani. / És ne kiáltozzatok mindétig olyas után, ami nincs, vagy rémlátás / csupán; / De békességgel és a gabonának dícsérete közben |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
az én szívemben semmi már, / Mi igazam keresné. Lelkendezés voltam, mondhatatlan / Vágyakozás s olyas után, amit nem ismerhetek... / Hajoltam hajladoztam, mint szélben a fák, / És nyújtogattam nyakam |