[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
az ércbe s emberszívbe vésett szent törvényeket. / Majd kürtök harsantak s utánuk mint a tűzpatak / Omlott alá a hegyoldalból Mithrasz évszázados átka. / Ifju és komoly anyák / Aggódva nézték önnön keblükön |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
másikkal úgy olvasztja eggyé, / Mint a szobor, kiről azt hallottam, érce megolvadt / S ellágyulva omlott le a tóba a víz iránti nagy szeretettől: / Nékem kín a szépség s fáj minden szeretet, titkomról sose |