| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
Most hajts fejet! S te második Éliás, / Az ajtó mögött ki ott leselkedel és rajtam ütnél onnan, állj elő! / S ha sánta volnál netán: tudós púpos, aki mindig fázik, / egyre didereg... / Ülj le |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
aztán elviszem ám, eltépem / és elrablom, / Amíly biztos, hogy élek, oly biztos, hogy megszöktetem onnan, / Csak aztán jól készüljön a kedves, mert nincs Isten, aki tervem / megakasztja! / Mivelhogy |
| [Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
S odébb egy gyűlölt kastély... / Ki tudja, kit őriztek ott s mely titkokat? / Oh sokat integettek onnan egykoron! / Ám utóbb néma lett, akár egy nagy lakat! / S négy sarkán négy torony |
| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
Nem leli mélyét semmi utazó, / Ott míly veszélyben vagy, nincs arra szó! / Ki tudja, megjössz e majd onnan ember? / Haj din, haj dán. / Így mulattunk mi hajdanán. / Az édeságyú vágyú Pergola / Úgy csókol |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
Elnehezűlt szivemre többé nem teszed? / S már lázas felhőid közt sincs lakásod / S hiába várom onnan késő jeladásod?... / Ki teremtettél s megátkoztál, / Ki megcsókoltál és eltaszitottál, / Uram, én |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
mint a halottnak, kiről álmodék! / Egy nagy csarnok felét láttam egyszer világosan ciprusokkal, / Onnan ment egy temetési menet szótalan, imbolygó / zászlókkal legelől / S a halottat egy kis fekete kocsin |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
türelmes, szólok hozzád, vedd a Libanon / Ös cédrusát, e háromezeréves szűzet, rá hivatkozom, mert / onnan vándoroltam egykor erre / Tekintsed őt, türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, / De |