| [Füst Milán - Henrik király] |
semmije sincs. / Hol a múltja? Egyetlen egy nap a zsákmányod dicső emberiség. / Mint lángokból az oroszlán, kikelsz, felépülsz pillanatonként, / még a hangod is hallik, / E roppant morgás... és visszaesel |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
biztos zálogát: a barackszín, sárga fémet. / S olybá tüntél vón' akkor magad előtt is, mint az oroszlán... / Rettenthetetlen szigor, de méltányod is ott ült vón' / összeszoritott ajkaidon / S képzelmed |