| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
kietlen pusztaságokon, / Vagy másutt: lenge, könnyü tűz, mely nyomtalan vonúl... / S volt úgy, hogy országutakon az éj ikránkba mart / S bizony nem volt tanyánk... s holott kopogtunk, szinte / felindúlt a küszöb |