| [Füst Milán - A pásztor] |
lejött a nyáj / ( Mint barna fejről göndör fürt lehull, ) / S a nedves réten sír a vízmadár / S a pásztor botra tárnaszkodva vár, / Míg az éji falura a barna ősz / Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem / Az |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
Végrendelet feleségemnek / / Oh lomha századok, ti szálltok majd felettem, / Mint szunnyadó pásztor felett a felhők nyája. / Kihúllt szájából rézzel vert pipája / S ő alszik önfeledten. / Mert pásztor |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
hol megérkezel éjjel / S hol sötét hegyek alján piroslik a tűz, / Mert zöld fenyőfát éget az északi pásztor/ S a fenyőknek édes és gyantás illata terjeng... / Légy vendég köztük, láthatatlan, / Kósza szellem |
| [Füst Milán - A pásztor] |
A pásztor/ / Tört szívvel, melyből fájdalom csordúl, / Lejti táncát a szél s közben búskomor... / Felhők |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
pásztor felett a felhők nyája. / Kihúllt szájából rézzel vert pipája / S ő alszik önfeledten. / Mert pásztor voltam én is hajdanán, / Már nem emlékszem hol, sok gyermeké / S az én számból is kihúll majd |