| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
bucsúja. És beszítta őt a föld. / És megitták a részeg, éji fellegek. / / IV. / EGY BÁNATOS KÍSÉRTET PANASZA/ / Épp egy rigó fütyült a téli fán. / Gyönyörű volt a téli világ s én eltöprengtem éppen: / Ki |
| [Füst Milán - Egy hellenista arab költő búcsúverse] |
én elmegyek, örökre búcsúzom, / S nincs gyermeki báj, amely kicsalna siromból / S barna lánynak édes panasza, mely mosolyra késztetné ajakam, / Mert néma lettem, mint a föld, / S néhány évszázad múlva |