| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
tüzek / S őrt áll egy fekete katona magosan, s mint fekete angyal az égre / mered, / S két átkozott patak forr a hegyekről, dörgő patak párhuzamosan... /... De jaj, rendületlen áll a sötét látomás, mint |
| [Füst Milán - Elégia] |
bús alvó is, ki messzi / rejtezel! / S te kövér zsombék is, mély völgybe futó! / S két haragos patak is, hegyekről rohanó! / S te nagy magánosság is, a szívemig ható |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
katona magosan, s mint fekete angyal az égre / mered, / S két átkozott patak forr a hegyekről, dörgő patak párhuzamosan... /... De jaj, rendületlen áll a sötét látomás, mint fekete angyal / ki zajtól sem |
| [Füst Milán - Katonák éneke] |
fénye rásütött, / Hogy nagy kardjával ráütött. / Hát felfordúlt a kerge bak / Csorrant a vére, mint patak. / S a véres karddal benyitott / S a benyilón igy orditott: / " Töröld meg véres kardomat |