| [Füst Milán - Öregség] |
a / széllel / S még egyszer hangoztatni akarván igazát, mielőtt elomolna... / S aztán hát elment persze, csend lett végül is e vidéken. / De a szivében is csupa csend volt már akkor, el ne feledjük s egy |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
a vizek is. / A nép bezárta ajtaját előttünk, vad kutyáimat / Szidták a faluvégeken. Nem tudta persze más a titkomat, / Hogy nincs mit félniök, mert dúrva kezek közt is lágy maradtam. / Lám. Akár az |