pihen

[Füst Milán - A kalandor]
el zsarátnokán. / Nem tudja ő, hogy merre tart / S nem emlékezik: mit akart / S nem kérdi többé, hol pihen... / Néz felhőt, lombot és kiken / Egy hűsebb élet fénye ott világol: / A téli csúcsok felé néz a
[Füst Milán - A völgyben]
nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem / kandi nép? / Egy szóval mondom: hol a szív pihen/ S a láz elült, a láznak vége már / S a hajnaloknak nem kell prédikátor, / Mert rémek nem


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.