pihent
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
Úgy került elé az Alpesek mögűl / S a békességet menten felkavarta s boros lelkünket, mely rég /
pihent
: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca, nyugtalanul s gőzt lehelve
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.