pipája
[Füst Milán - Végrendelet feleségemnek]
majd felettem, / Mint szunnyadó pásztor felett a felhők nyája. / Kihúllt szájából rézzel vert
pipája
/ S ő alszik önfeledten. / Mert pásztor voltam én is hajdanán, / Már nem emlékszem hol, sok gyermeké
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.