| [Füst Milán - Henrik király] |
Henrik! Zsufolva fut emlékeivel / E kis világ. Oly terhes már. Egy végeláthatatlan tölcsér / Vár reá az útak végén. S amellett semmije sincs. / Hol a múltja? Egyetlen egy nap a zsákmányod dicső |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
Toppints feléje parányi lábaiddal, vagy álmatag, komoly, / Két dióbarna szemeddel úgy meredj reá, hogy megdermedjen / benne a lélek... / Parancsold meg néki a csendet.. / Hisz égi országutadon te |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
áhitatos szájjal / Nesztelenül megcsókolta tükrét. / / 3 / Ti élők sírom felett pedig / Gondoljatok reá, hogy testem már a haragos és tisztelni való / Romboló erőknek rossz hatalmát sínyli itt alant / S |