| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
Nehéz a valóság nekem: elmenekülni tőle / Ó míly boldogság, míly révület lesz s elmerülve fájva / Reád emlékeznem vágyak harsány vásártere, nagy piarc / És abban is: magános, bús kiáltozásaim... / Nehéz |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
szemök, hogy álmuk jó legyen... / S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen / A végső pirkadat köszönt reád/ S a végtelenbe virrad éjszakád |