reggelente
[Füst Milán - Habok a köd alatt]
játszva dobja el. / Oh igen, ők azok, kik szemébe röhögnek a vénasszonynak is, / Ki köztük kosarával
reggelente
jár s lepényt kinál nekik / S az édesanyjuk eszükbe se jut. De mint a vérszomjas király, / ki egyben
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.